Elkészült az összefoglaló jelentés a Paksi Atomerőmű 2003. április 10-11-i súlyos üzemzavarának környezeti hatásairól és a lakosságot érő sugárterhelés mértékéről

Az Országos Atomenergia Hivatal (OAH) Nukleárisbaleset-Elhárítási Műszaki Tudományos Tanácsa (NBE MTT) 2003. június 20 –i ülésén felkérte a Hatósági Környezeti Sugárvédelmi Ellenőrző Rendszer (HAKSER) résztvevőit, hogy a Paksi Atomerőmű (PAE) környezetellenőrzési eredményeinek szokásos, éves összesítésén kívül készítsen egy speciális különkiadást a 2003. április 10-11-i súlyos üzemzavar környezeti hatásairól és a lakosságot érő sugárterhelés mértékéről. Az összeállítás Kerekes Andor (OSSKI) szerkesztésében elkészült, és az OAH és az OSSKI honlapján nyilvánosságra hoztuk. (http://www.osski.hu/sugeu/szammer/paksuzav.htm) (www.oah.hu/Felülvizsgálatok eredményei - jelentések) A jelentés főbb megállapításai: · A Paksi Atomerőműben 2003. április 10-11-én bekövetkezett súlyos üzemzavar a légköri kibocsátásokat tekintve jelentős - a radiojód esetén a teljes erőműre vonatkozó éves határértékeket megközelítő - kibocsátásokat eredményezett. · A környezetellenőrzési program eredményei alapján megállapítható, hogy az erőmű közvetlen környezetét – az A jelű környezetellenőrző állomások térségét – kivéve a légnemű kibocsátás hatása csak a minták, mérések kis hányadában volt kimutatható. · Az erőmű 30 km sugarú környezetében mért 131I –koncentráció értékek a kimutatási határokat általában legfeljebb néhányszor haladták meg. Ezek a szintek környezeti és a lakosságra gyakorolt hatásukat tekintve teljesen jelentéktelenek. · Az egészségügyi hatóság szakintézménye (OKK-OSSKI) a légköri és folyékony kibocsátásokból származó dózisjárulékot 120 és 16 nSv értékűnek becsülte (az előbbit a Paks déli részén élő, az utóbbit a gerjeni felnőtt lakosságra), ami igazolta azt a következtetést, hogy a lakosságra nézve az üzemzavar számottevő többlet- sugárterheléssel nem járt.